2022. Június 15.Négy módszer szolgáló házaspároknak a csüggedés leküzdésére
Emlékszel még, mennyire izgatottan vártuk 2020-at? Nemcsak egy új év, hanem egy új évtized is elkezdődött.
A mi családunk nagyon várta az új évet. Tudtuk, hogy 2020 csak jobb lehet, mint az előző két év volt.
2018-ban lányunknak át kellett tennie álmai esküvőjét egy hurrikán miatt egy csoda szép dél-karolinai kültéri helyszínről egy bensőségesebb atlantai rendezvényterembe.
2019 októberében a legkisebb unokánk úgy született, hogy a köldökzsinór többször a nyaka köré volt tekeredve, és az orvosok hét percig nem tudták újraindítani a szívét. Egy hónapon át szinte minden napot ott töltöttünk az újszülöttintenzíven, csodáért esedezve. Amikor végül hálaadáskor hazakerült a kisbaba, meg voltunk győződve arról, hogy a legrosszabbon már túl vagyunk, és hamarosan jobb évtized kezdődik.
Aztán eljött 2020. Mindenkinek megvoltak a maga kihívásai, amelyekkel meg kellett birkóznia az elmúlt évben. Többek között félelmet, veszteséget és lezárásokat hozott a járvány; a nyár zavargásokkal és faji ellentétekkel telt, ősszel pedig a választási időszak osztotta meg a közvéleményt.
Pásztorként egészen egyedi nehézségekkel kerültünk szembe. Folyamatosan érkeztek panaszok azzal kapcsolatban, mit csináltunk vagy mit nem csináltunk a járvány alatt – közben pedig segítettünk gyermekeinknek az online tanulásban, gondoskodtunk szüleinkről, és próbáltunk életben tartani egy olyan gyülekezetet, amely még vasárnaponként sem tarthatott alkalmakat.
Mindebbe belegondolni is kimerítő. Nem csoda, hogy fáradtak vagyunk. Ezt halljuk minden lelkészházaspártól szerte az országban. Mindannyian borzasztóan elfáradtunk.
Belefáradtunk, hogy igyekszünk válaszokkal előállni, pedig nincsenek. Belefáradtunk a szolgálat és a házasság közötti egyensúlyozásba, miközben mindkettő többet követel (és érdemel) időnkből. Belefáradtunk, hogy olyan juhoknak viseljük gondját, akik meg-megharapnak vagy elcsatangolnak.
Ha te nem érzed, hogy kezdi kikezdeni házasságodat a zűrzavar, talán nem figyelsz eléggé. Sokan vagyunk, akik számára komoly kihívás lett a kommunikáció és az intimitás. Nem tudjuk, hogyan válaszoljunk a félelemre és a csüggedésre, amelyet kihallunk házastársunk szavaiból, és saját lelkünket is csak nagy küzdelmek árán tudjuk lecsendesíteni a bizonytalanság tengerén hánykolódva.
Vigaszt meríthetünk azonban Pál apostol 2Korinthus 4,8–9-ben leírt szavaiból:
„Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk…”
Noha Pál egyedülálló volt, ez a leírás illik a lelkészházaspárok tavalyi életére: szorongatás, kétségeskedés, üldözés. Milyen jól mutatna ez feliratként az egyik nagy fatáblán konyhánk falán!
Ugyanebben a fejezetben később azt mondja Pál:
„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk…” (16–17. vers)
Pál nem adta fel, és mi sem fogjuk feladni. Felbolydult a világ. Komoly kihívást jelentenek kapcsolataink. Nem tudjuk, mit hoz a jövő. De nem csüggedünk.
Nem adjuk fel házasságunkat, akármilyen sokat küszködünk is. Nem mondunk le az emberekről, akármilyen idegesítőek tudnak is lenni. Nem mondunk le gyülekezetünkről, hiába változott meg a felismerhetetlenségig. És nem csüggedünk a szolgálatban, akármilyen vonzónak találjuk is időnként az ötletet, hogy lecseréljük egy zöld starbucksos kötényre.
De hogyan tudunk kitartani? Pál a 2Korinthus 4 utolsó versében tárja elénk az ehhez szükséges szemléletmódot:
„…mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (18. vers)
Pál felszólít, hogy ne a körülményeket nézzük meredten, hanem összpontosítsunk inkább arra, ami életet ad. Nem mindegy, mire szegezzük tekintetünket: az ideig valóról az örökkévalóra, a láthatókról a láthatatlanokra, a körülményekről a lehetőségekre kell fordítanunk tekintetünket.
Hadd javasoljak négy módszert, amely segít arra szegezni tekintetünket, ami Isten szerint is fontos:
1. Nézz befelé!
Amikor nehéz időkön megyünk keresztül, először is szeretjük feltenni a következő kérdéseket: „Mit akar Isten kimunkálni bennünk? Mit akar elvégezni az életünkben ezen a viharon keresztül?”
Isten munkálkodik minden egyes kihívást jelentő beszélgetésben, kiábrándító helyzetben és meghiúsult célban. Saját képére formál bennünket. Ha felismerjük célját a zűrzavarban, az segít változtatni nézőpontunkon.
Van egy barátnőm (mondja Sherry), aki segít odafigyelnem arra, mit tesz Isten. Gyakorta mondogatja: „figyeld meg”, arra késztetve, hogy vegyem észre gondolataimat és érzelmeimet, különösen, amikor egy-egy nehéz esettel van dolgom.
Barátnőm arra mutat rá, hogy az érzelmek csupán az egyik módját jelentik annak, ahogyan Isten szól hozzánk, és ha eléggé lelassítunk és odafigyelünk, megtudhatunk valamit arról, hogy mit végez Isten a szívünkben.
Fel kell tennem a kérdést: Miért ébresztett bennem dühöt vagy félelmet az a személy vagy helyzet? Mire akarhat rámutatni Isten a szívemmel vagy az indítékaimmal kapcsolatban? Vajon hogyan szeretne megváltoztatni? Sokszor nehéz ez a fajta önvizsgálat, de segít felfedni Isten irántam való szeretetét. Barátnőm emlékeztetni szokott arra, hogy Isten nem kárhoztatni akar, hanem kihozni belőlem a legjobbat őbenne.
Nekem (mondja Geoff) az jelent segítséget, ha felsorolom azokat a területeket, amelyek nyomasztanak, és csüggedéssel töltenek el, aztán megkérem Istent, mutassa meg, mit cselekszik ezeken a területeken.
Ez nem könnyű folyamat. Általában a panaszaim felsorolásával, az önsajnálatra fordított idővel kezdődik, de végül elcsendesedem, és figyelek, mialatt Isten beszél a lelkemhez. Újra meg újra elő kell vennem ezt a gyakorlatot, hogy tudjam: Isten munkálkodik. A végén kezd áttörni az Isten irgalma fölött érzett hála.
Min dolgozik éppen most Isten az életedben? Van megbízható barátod, aki segít feldolgozni ezt az időszakot? Töltesz hosszabb időt Istennel, és törekszel meghallani hangját a vihar zaján túl?
Isten munkálkodik. Terve van házasságoddal és szolgálatoddal. Gondolkozz el ezen: Mit cselekszik Isten?
2. Nézz körül!
A 2020-as év egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy elszigetelt sok olyan embertől, akiből életet meríthettünk volna. Mi nagyon szívesen töltünk időt szolgáló házaspárokkal, akik nincsenek túlságosan elszállva maguktól, és szívesen nevetnek.
Amint enyhültek a korlátozások, megkerestük az egyik ilyen házaspárt, és kértük őket, jöjjenek el hozzánk vacsorára, amint jónak látják. „Mit szólnátok a holnap estéhez?” – kérdezték.
A tavalyi év során azok bizonyultak a leginkább éltető alkalmaknak, amikor órákon át meséltünk egymásnak a barátainkkal arról, hogyan végeztük a szolgálatot a lezárások idején, vagy hogyan tudunk jó szülőként viszonyulni felnőtt gyermekeinkhez, és nevettünk, míg a könnyünk is kicsordult. Ezek az élmények életet leheltek házasságunkba is.
Jézusnak ott voltak a tanítványok, ám ők többnyire vitatkoztak egymással, követeltek tőle valamit, vagy teljesen félreértették a dolgokat. (Mintha hasonlítanának azokra, akiket nekünk kell vezetnünk, nem?) Talán ezért keresett Jézus olyan barátokat, mint Mária, Márta és Lázár. Éltető élményt jelentett neki náluk időzni.
Minden szolgáló házaspárnak szüksége van olyan barátokra, akik mellett önmaguk lehetnek – ideális esetben olyanokra, akik nem az ő gyülekezetükbe járnak, nem tőlük kapják a fizetést, és nem is állnak fölöttük tekintélyben.
Kellenek olyan barátok, akik átérzik a szolgálattal járó nyomást és fájdalmat, de tudnak nevetni és lazítani is. Az ilyen barátok olyanok, mint a biztonsági szelep a kukta fedelén: segítenek szabályozni a nyomást, hogy ne robbanjanak szét a dolgok.
De miért szoktunk ellenállni ennek a gondolatnak? Én (Sherry) észrevettem valamit magamban ezzel kapcsolatban. Amikor leginkább csüggedtnek, elszigeteltnek és magányosnak érzem magam, arra gondolok: „Igazán nem kellene másokat is megfertőznöm búskomor hangulatommal. Inkább megvárom, míg jobb társaság leszek.”
Ha azt veszed észre, hogy egymagad vagy a szolgálat szigetén, távol azoktól, akikkel együtt tudnál sírni és nevetni, megpróbál a Sátán csapdát állítani neked. Isten figyelmeztet, hogy van egy nagyon is valóságos ellenségünk, aki igencsak örülne, ha hajótörést szenvednénk. Az Efezus 6,12-ben azt olvassuk:
„Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”
Ne dőlj be a Sátán mesterkedésének! Ha nincs ilyen éltető házaspár, akikkel időt tölthetnétek, az legyen az első dolgotok, hogy kerestek egyet!
Keressetek fel más szolgáló házaspárokat a környéken, akárhova tartoznak is, és puhatoljátok ki, mit szólnának egy közös étkezéshez!
Nem biztos, hogy rögtön megtaláljátok a hangot a legelső házaspárral, de ne adjátok fel! Nagyon fontos a barátság.
Gondolkozz el ezen: Ki számít éltetőnek?
3. Vigyázz!
Márk evangéliumában a tizenkettő kiküldése és az ötezer megvendégelése között szerepel Jézus szolgálatának egy könnyen mellőzött momentuma:
„Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.” (Márk 6,31–32)
Jézus felismerte, hogy fontos elvonulniuk a tömegtől, és szünetet kell tartani a szolgálat feladataiban. Jézus küldetésénél fontosabbat még nem látott a világ, ő mégis szakított közben időt a kikapcsolódásra. Úgy tűnik, lényegesnek érezte, hogy a szolgálatot félretéve megpihenjen.
Minden évben igyekszünk elutazni házassági évfordulónkra, de tavaly úgy tűnt, sehogy se jön össze. Sok helyen voltak még tiltások és korlátozások, úgyhogy elég kilátástalannak tűnt a helyzet.
Annyira erősen hiszünk azonban ennek a kettesben töltött időnek a rendkívüli fontosságában, hogy kitaláltuk, hogyan tudnánk biztonságosan megoldani. Lehet, hogy van, aki nem érti meg, de az a pár nap éppen a legjobbkor töltötte fel tartalékainkat. Azóta hónapok teltek el, de még mindig nosztalgiázunk arról, mennyire újjáéledt szerelmünk, és megújult szellemünk a kettesben töltött idő hatására.
Szívünk sóvárog a spontán pillanatok, a kötetlen együttlétek és beszélgetések után. Vágyunk arra, hogy legyen rá idő és hely, hogy újra összekapcsolódjunk és helyrezökkenjünk.
Téged mi tölt fel? Egy kirándulás a hegyekben? Egy tengerparti séta? Egy tóparti ház? Ha azon aggódsz, hogy minden összeomlik, amíg távol leszel, szállj le a földre! Még Isten is tart szabadnapot.
Gondolkozz el ezen: Téged mi tölt fel?
4. Nézz előre!
Noha 2020 mindenkinek nagyon nehéz volt, fontos felismernünk az előttünk álló lehetőségeket is. Pásztorként átírhatjuk, hogyan nézzen ki a gyülekezet, és megláthatjuk, mit tesz Isten legközelebb.
Milyen új online szolgálati elgondolások születtek meg benned? Milyen technológiával ismerkedtél meg, amely új lehetőségek elképzelésére ösztönöz? Mindannyian festőművészek vagyunk, egy óriási üres vászon előtt ülünk, és palettánkon ott van minden elképzelhető szín.
Mi szeretünk „álomrandikat” szervezni. Ilyenkor mindketten külön-külön időt töltünk Istennel, aztán megosztjuk egymással őszinte, szívből jövő álmainkat. Úgy szoktuk megfogalmazni: Ha semmi sem lenne lehetetlen, és Isten hatalmasan cselekedne, hogyan nézne ki a következő öt évünk?
Nagyon tetszik nekünk ez a kérdés, mert persze Istennél semmi sem lehetetlen, és ő mindig hatalmasan cselekszik, ha mi megkérjük rá. Személyesen átéltük, mennyire felüdítik lelkünket ezek az álomrandik. Emlékeztetnek arra is, mi mindent vitt véghez Isten korábban, amikor úgy éreztük, minden oldalról szorongatnak bennünket.
Az is megerősödik bennünk, hogy nem egy vacak kis istent szolgálunk, aki alig ad annyit, hogy életben maradjunk. Az Efezus 3,20-ban Pál azt mondja róla: „…mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint…”
Annál is sokkal bőségesebben, mint amennyit meg tudunk álmodni. Ilyen Istennek szolgálunk. Akármilyen vakmerő álmunk van is szolgálatunkra vagy házasságunkra nézve, Isten már előrébb jár. Őt nem korlátozzák holmi költségvetések, és nem aggódik azon, vajon hány ember marad el a gyülekezetből, vagy milyen döntést hoz legközelebb felnőtt gyermekünk. Isten arra hív bennünket – téged is –, hogy merj nagyot álmodni.
Gondolkozz el ezen: Mi következhet ezután?
Hova szegezed tekinteted?
Pál megmondja, hova nézzünk. Neked melyik területen van szükséged némi kiigazításra? Mi az, ahol nem a megfelelő dolgokra, körülményekre vagy emberekre fókuszálsz? Az az igazság, hogy a gyülekezetek létszáma növekszik és csökken, a nehézségek jönnek-mennek, a tagok hol boldogok, hol dühösek, de az Istennel és a házastársaddal való kapcsolatod örökre szól.
Egyezzünk meg abban, hogy reménységünket Isten ígéreteibe vetjük, és nem azokba a felfordult helyzetekbe, amelyeket magunk körül látunk. Ideje Jézusra szegeznünk tekintetünket, és azokra az álmokra, amelyeket ő gondolt ki szolgálatunkra és családunkra vonatkozóan.
Geoff és Sherry Surratt a Ministry Together szolgálat alapítói. Küldetésük lényege, hogy munkatársi kapcsolatokat alakítanak ki lelkipásztorokkal a kapcsolati egészség, a szervezeti növekedés és Isten országának eredményessége céljából. Parkerben élnek (Colorado, USA).